Föld Népe Kitaszítanak, pedig nem érdemled meg. Eltipornak, de nem tettél semmit. Beléd rúgnak, mert soha nem felelsz meg. Megutálnak, mikor segítettél. De ha pénzed van, kihasználnak. Ha hatalmad van, megzsarolnak. Kiirtanak, pedig te sem vagy más, min...t ők. Elkergetnek, de nem érted, hogy miért. Brutálisak, mert már nem önmaguk. Megölhetnek, mikor teszel gyermekedért. De ha melléjük állsz, elveszel. Ha bízol bennük, hazudnak. Mégis tudnod kell megbocsátani, Tudnod kell haragot felejteni! Érezned kell a szeretetüket! Érezned, még ha nem is szeretnek. Egymásra utaltan e világban Élünk, hisz a Föld Nép mi vagyunk! Kirabolnak, jóllehet Te is szegény vagy. Eladnak, pedig hittél szavukban. Betépnek, mert nem tudják, hol a határ. Megaláznak, mikor Te sem számítasz rá. De ha eszed is van, átvernek, Ha szerelmed van, Őt csalják el. Mégis tudnod kell megbocsátani, Tudnod kell haragot felejteni! Érezned kell a szeretetüket! Érezned, még ha nem is szeretnek. Egymásra utaltan e világban Élünk, hisz a Föld Nép mi vagyunk! Állj fel, lég Önmagad! Szeress, légy szabad! Küzdj a jogaidért, Az elnyomás ellen! Bocsáss meg bűnömért, Ha rosszat is tettem. Hiszen tudnod kell megbocsátani, Tudnod kell haragot felejteni! Érezned kell a szeretetüket! Érezned, még ha nem is szeretnek. Egymásra utaltan e világban Élünk, hisz a Föld Nép mi vagyunk! Hiszen tudnod kell megbocsátani, Tudnod kell haragot felejteni! Érezned kell a szeretetüket! Érezned, még ha nem is szeretnek. Egymásra utaltan e világban Élünk, hisz Mi vagyunk a Föld Népe!
Szeretlek! Szeretlek, mert Te vagy a Nap Szeretlek, s nem a szívem vak Szeretlek Én magadért, Hogy itt vagy nekem örökké. Ha nem volnál, Én sem lennék Hűségedre megesküdtél. Soha el nem eresztelek, Soha, soha, mert szeretlek. Késő estig gondolok Rád, ...Csukott szemmel látlak Én már. Bűnbe estem? Mit tegyek? Saját hibámból szeretlek. Az ég leküldé Angyalát: Óvva véd egy kisleányt Azt kérdezi minden koldus, Hogyan lehet Ő ily boldog? nem boldog Ő, csak azt várják, Barátai boldogítják. Boldogítják, mert fáj nagyon, Nem lehet enyém Angyalom. Én Angyalom Michael Jackson, 'Kiért akár meg is halok. Szeretetben nehéz élni, Szeretem, de mégsem érzi...
Nem felejtünk! Megismertünk, s elvarázsoltál. Csak épp hogy megláttunk, De rögtön felébredtünk reád. Felkeltünk, aludtunk, És az ürességet álmodtuk. Te adtad nekünk az életet, A segítséget nyújtó kezet, A sok-sok semmittevés helyett. Te lettél a teremtő... Isten, Aki nélkül életünk sincsen. Angyal mosolyodat őrizzük, Enélkül üres lenne szívünk. Máig a pillanatot várom, Mikor válik valóra álmom: Angyalom szemben áll énvelem, És nézzük egymást szeretetben. A világ körülötted forog, Amíg csak az eszemet tudom. Tehetséged nem fog elveszni, Hisz volt mit kibontakoztatni. Lázban ég az egész világ, Hogy elvesztette nagy csillagát. Az biztos, örök a hűségünk, És az biztos, sosem felejtünk…
Nem felejtünk! Megismertünk, s elvarázsoltál. Csak épp hogy megláttunk, De rögtön felébredtünk reád. Felkeltünk, aludtunk, És az ürességet álmodtuk. Te adtad nekünk az életet, A segítséget nyújtó kezet, A sok-sok semmittevés helyett. Te lettél a teremtő... Isten, Aki nélkül életünk sincsen. Angyal mosolyodat őrizzük, Enélkül üres lenne szívünk. Máig a pillanatot várom, Mikor válik valóra álmom: Angyalom szemben áll énvelem, És nézzük egymást szeretetben. A világ körülötted forog, Amíg csak az eszemet tudom. Tehetséged nem fog elveszni, Hisz volt mit kibontakoztatni. Lázban ég az egész világ, Hogy elvesztette nagy csillagát. Az biztos, örök a hűségünk, És az biztos, sosem felejtünk…
Ártatlan intelligencia Látom a gyermekeket, S fiatalokat szívükben. Ártatlanságuk számomra Drága intelligencia. Kreativitást jelképez, Melyből az én ötleteim, Intelligenciám is származik, S ez nem intellektuális. Ez oly’ intelligencia, Ami tele van csodával, Rejtéllyel és varázslattal, Na és persze kalandvággyal. Ez intelligenciában Ott van az öröm, szeretet, A szépség és a bizalom. S ez gyógyítja a világot.
Kedves Michael! Rajongódként szólok hozzád, Tán a hallod a túlvilágról, Hogy szeretve üzenünk át: Te nem tűnsz el e-világról. Szeretünk, s te ezt tudod jó. Imádatunk nem halványul. Angyali hangod aranyból, S ha halljuk, megborzongunk. Szeretetünk az é...gig ér, Nem is kérdőjelezhetik. Szeretünk mindörökké. De más ezt meg nem értheti. Nem érthetik meg, mert vakok Nem tudják, Te ki is vagy. Nem látják az igazságot, Pedig orruk előtt van. Nem hiszik el, hogy ember vagy, És nagyon is jól gondolják. Hiszen, földre szállt angyal vagy ’Ki küld a világra áldást. Lehet téged nem szeretni?? Csak ha nem ismernek téged. Lehet téged elfeledni?? Áh, ugyan már. Dehogy lehet… Mindörökké emlékszünk Rád, És az újabb csodát várjuk. Szívünkből már nem szállsz tovább. Csukott szemmel arcod látjuk. A nagy barna szemeidet Látjuk bíz, ez nem csak álom Mit tündér szór a szemünkre. S ezt hajtogatjuk: HIÁNYZOL!!!
Volt egy álmom: Michael éppen befejezte beszédét, Mikor rajongói körbevették. Nem bántották, nem nyomták agyon. Helyet hagytak, hol mozoghatott. Kiszúrt egy leányt. Fiatal volt még, És a haja pont a földig ért. A tincsek össze voltak kötve, Szépen egymá...sba, kis díszekkel. Michael felhív a színpadra és ölelt. És ölelt…és ölelt…és ölelt… Jól látszódtak a szép kezei, És a hosszú, karcsú ujjai. Súgta: Meg akarlak ismerni! S az őrök szóltak: el kell menni. Elindultak a szállodához, A kapu előtt vártam én ott. Beengedtek, és spuri Mike- hoz. Kopogtatok, nyílik az ajtó… Nyitva van, s ott ál Michael tárt karokkal. Léptem egyet, kettőt, majd Hirtelen előttem a világ Elszállt. Ez volt aznap délután. - Michael, ezt Te nem teheted meg velem! Más rajongót hívsz föl helyettem??? Üvölti a nagydarab férfi, S halálos csapást akart mérni. Mérni akart bizony ő reám, Ám Michael egy gyors lépéssel elém állt. Épp csak felemelte kezét, Ettől lenyugodott az egyén. Őrangyalom karjaiba vett, S kirohant a szobából velem. Le a lépcsőn, s hívott mentőket, Mivel még a fejem is vérzett. A kórházban tértem magamhoz. A szememet ki nem nyitottam. Az a kéz szorítja az enyémet, Mely délelőtt vállam ölelte. Majd belépett valaki az ajtón. Egy ápolónő gondolom. Magas hangja ismeretlen volt, És hivatalosan szólt Mike- hoz. - Mr. Jackson, a kisbetegnek Nagy pihenésre van szüksége!- Hogy hadd maradhasson, nem kérte, Nem kérte, kivételezzenek. Homlokomra hintett egy csókot, S ezt mondta: Majd még visszajövök! Másnap vissza is tért, hozott nekem A koncertjeire jegyeket. Próbáira is elmehettem. Sok mozdulatát megfigyeltem. Mike szólt hozzám néhány szót: - Jól szólt? Na, tetszett? –vagy- Hogy ment? Milyen volt?- Csak dicsérni, csodálni tudtam. Rendkívüli a profizmusa. Majd jött a hír: összeomlottam. A halála hallatán sírtam. Ezért vágattam le a hajam. Hogy vihesse a túlvilágra. Hisz ez tetszett meg neki bennem. Meghagytam egyetlen-egy tincset. Azért, hogy amikor volt velem Emlékezhessek majd én arra: Ő mentette meg az életem. Sajnos én az övét nem tudtam…
Többet tudunk a háborúkról, mint a békéről. Többet tudunk az ölésekről, mint az életről. Csatán a katona névtelen, Teljesít ő fegyelmezetten Csatán cédulán számon tartott A harcban arctalanná váló. Egyéniségüket elvesztő Világháborúban szenvedők. Az á...rvák minél többen vannak, Az ember annál arctalanabb. Egymást kegyetlenül üldözik Egymást kínozzák és megölik. Háborúban a katona senki. Háborúban a katona semmi. A háború embertelen A háborúk arctalanok. De háborút vív az ember, Mert a célja a hatalom. Ezernyi ártatlanság mögött Milliónyi háború pörög. Harcolnak a túlélésükért Küzdenek a létezésükért. Egymást kegyetlenül üldözik Egymást kínozzák és megölik. Háborúban a katona senki. Háborúban a katona semmi. A háború embertelen A háborúk arctalanok. De háborút vív az ember, Mert a célja a hatalom. Együtt és egyenként Katonák, civilek Ők mind áldozatok Egy örök hómezőn. Egymást kegyetlenül üldözik Egymást kínozzák és megölik. Háborúban a katona senki. Háborúban a katona semmi. A háború embertelen A háborúk arctalanok. De háborút vív az ember, Mert a célja a hatalom. A háború embertelen A háborúk arctalanok. De háborút vív az ember, Mert a célja a hatalom. Arctalanul fogunk... Névtelenül fogunk... ...Eltávozni egyszer.
A király magánélete Egymagában vihart kavart. Akárcsak ötven szélvihar. Mindent elsöprő hurrikán, Mely sokkot hagy maga után. Megjelenik a színpadon, És üdvrivaj fogadja ott. Nem mozdul, csak néz a semmibe, Szeretetünket gyűjti be. Árad felé az imádat..., Szemeinket mégsem látja. Istenítésünket érzi, S nem tudjuk megérinteni. Egy fal mindig közöttünk van, Mely megvédi őt a bajban. Médiától mégsem védi, Ez a baj már utoléri. Ezt csak rajongók enyhíthetik, Kik őt örökké éltetik. Ő koroázott királyunk, Akitől mi meg nem vállunk. Mozdulata tökéletes, Nála hamis hang nincsen. Betanul, vagy improvizál, Mindig Istenit fabrikál. Ő lesz a Föld megmentője, De orvosa tönkretette. Mike szólt, hogy változtatni kell, Mert a világ romlásba megy. Ő tudta, mi az az érték, Tudta, mit érdemes, miért. De elcseszték az életét, S meg tudott bocsátani. Megbocsátott, de szenvedett, S nem érezte szeretetemet. Magányában én szerettem, És rajongói, mások nem. Szerencsére boldog is volt. Ha mi nem vagyunk, rajongók, Nincs boldogság, csak fájdalom. Fájdalom, mit mástól kapott.
Álom férfi Ő nem izomagyú férfi, Hisz tudja, hogy kell élni. A nőkkel is úriember, Sosem élt vissza helyzettel. Szépek nagy barna szemei, Hosszú haja vállát veri. Gyönyörűsége látható, Semmihez sem fogható. Őt becézhetem ily módon: Mike, MJ, de sosem ...Jacko!!! Drága Ő még mindig nekem, S nagyon, fáj, hogy nincs velem. Nincs itt velem kecses teste, De szívemben él a lelke, S ezt súgja: You are not alone! Én csak hallgatni akarom. Könyörög nekem: Hold my hand, Én az övét el nem engedem… Csodás kezét megérintem, S izgalom járja lelkemet. Ő oly férfi, ki tud sírni, S mások előtt sem szégyelli. Ő megosztja érzelmeit, Ezért nekem nagyon tetszik. Tud gyermekként viselkedni. A munkát felnőttként éli. Oly elragadó bája… Angyali mosolya drága. De kemény macsó, hogyha kell, Ezért az üvölti: Who’s BAD? A színpadon teljesen vad, Olyan sexin gátlástalan. Benne bízhatok, tudom jól, Benne sosem csalódok. Ő mindenemet megérti, Hét ilyen egy álom férfi.
Globálisan Egésznap hallgattam Michael dalait. Este is dúdolgattam számait. Éreztem, észülőben nagy baj van, Mert aznap én csak sírni akartam. Éjszaka nem jött álom a szememre, De nem sejtettem, ez csak a kezdet. Reggel anyukám szobámba toppan: - Noémi,... borzaszó hírt hallottam. Michael Jackson meghalt… csönd… csönd követte. Csak arra gondoltam, vajon MIÉRT??? Egy kérdést tudtam kinyögni: mikor? Ő azt mondta, délután kettőkor. Becsukta az ajtót, magam voltam. Egymagam a szobámban zokogtam. - Nem hiszem el!!! Hazugság!!! –kiáltottam. - Biztos megint a média kavar!!! Négy óra sírás után kimentem: Tényleg ezt tette velem Istenem? Visszahívta magához angyalom? Biztos hiányzott már neki nagyon. Minden csatorna csak ezt harsogta: Meghalt Michael Jackson a Pop Királya! Ekkor szobámba visszarohantam. És csak sírtam, sírtam, órákon át. Éjjel-nappal, napokon át sírtam. Minden könnycseppel a fájdalom mert. Halála szétmarta a szívemet, Halála széttépte a lelkemet. Két éjjelen át öt órát aludtam. A nap többi részében csak sírtam. Egész nap a zenéjét hallgattam. Kisfilmjei alatt sem csitultam. A fájdalom ma is marja a szívem, De tudom, hogy számára jobb hely nincsen, Csak a Mennyország. Ez most a megoldás. Ott rossz ember nincs. Ott Őt nem bánthatják. Mi lesz most árva gyermekeiddel? A kis Blanket-tel, Paris-szal és Prince-szel? Mi lesz most mivelünk, rajongóiddal?? Világunk tönkretették, globálisan.
Égen hálok Hajnalban az égre nézek, Látom, hogy épp felkel a Nap. Gondolok az életemre, Gondolok én másokéra. Reggel én az égre nézek, Látom, hogy már felkelt a Nap. Gondolok az örömömre, Gondolok én magányomra. Délben én az égre nézek, Látom, hogy ...már fent jár a Nap. Gondolok a születésre, Gondolok én elmúlásra. Én mindig az égen hálok, Éjjel-nappal azt bámulom. Küldjön jelet az Angyalom, Küldjön le a Mennyországból. Délután az égre nézek, Látom, hogy épp lemegy a Nap. Gondolok a szép emlékre, Gondolok én fájdalomra. Este én az égre nézek, Látom, hogy már lement a Nap. Gondolok a gyötrelemre, Gondolok én boldogságra. Én mindig az égen hálok, Éjjel-nappal azt bámulom. Küldjön jelet az Angyalom, Küldjön le a Mennyországból. Éjjel is az égre nézek, Látom, hogy már felkelt a Hold. Csillagoknak szép fénylése Lelkemig ható fájdalom. Én mindig az égen hálok, Éjjel-nappal azt bámulom. Küldjön jelet az Angyalom, Küldjön le a Mennyországból.
Ha még lesz valami infó írok!!